Sally Nicholls: Hogyan éljünk örökké?

     

Egyes számú lista – Öt tény rólam

1.      A nevem Sam.

2.      Tizenegy éves vagyok.

3.      Történeteket és fantasztikus tényeket gyűjtök.

4.      Leukémiám van.

5.      Mire ezt olvasod, valószínűleg már halott leszek.

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-

KÖNYV – RÓLUNK                                                                                                  Január 7.

Ma volt az első tanítási napunk a karácsonyi szünet után.

Hetente háromszor van tanítás – hétfőn, szerdán és pénteken, a nappaliban. Csak két diák van – én meg Felix. Felix nem akar megtanulni semmit.

– Mi értelme betegnek lenni, ha matekoznod kell? – kérdezte, amikor először jött hozzánk tanításra. Mrs. Willis, a tanárunk nem vitatkozott. Nem akadékoskodik, ha Felix semmit sem csinál. Csak hagyja, hogy ott üljön, a székében hátradőlve, és arról beszéljen, mi a rossz bármiben, amit csinálok.

– Nem így kell betűzni az ammóniumot! Az én iskolámban mi soha nem betűztük így az ammóniumot!

– Van Herkules nevű bolygó… igaz, Mrs. Willis?

– Azt meg miért csinálod?

Felix csak azért jön el a tanításra, hogy velem találkozzon, és hogy a mamája szünetet tarthasson.

Mrs. Willis mostanában trükköket eszel ki, hogy felkeltse az érdeklődését. Ismeritek az ilyesmit; vulkánokat készítünk, amik tényleg kitörnek, római ételeket főzünk, tüzet gyújtunk nagyítóval.

Az utóbbi nem tetszett a mamámnak, mert véletlenül lyukat égettünk az ebédlőasztalba.

Amolyan véletlenül-szándékosan.

Ma viszont Mrs. Willis így szólt:

– Mi lenne, ha írnátok valamit? – és mi mindketten felnyögtünk, mert még több tüzet vártunk, vagy esetleg egy robbanást. Mrs. Willis erre azt mondta: - Ó, ugyan már! Arra gondoltam, talán szeretnétek írni valamit magatokról. Tudom, hogy mind a ketten szerettek olvasni.

Felix felpillantott. Két Warhammer orkommal játszott, egymásra támadt velük, és azt suttogta, hogy „Grrrrááá!”

– Csak azért, mert a kórházban semmi mást nem lehet csinálni – mondta.

Én meg Felix szakértők vagyunk a kórházakat illetően. Ott is találkoztunk, tavaly.

Nem értettem, mi köze van az olvasásnak az íráshoz, és azt mondtam:

– A könyvek csak arról szólnak, hogy gyerekek mentik meg a világot, vagy elverik őket az iskolában. Senki sem írna rólunk.

– Te lehet, hogy nem – közölte Felix. A homlokára szorította a kezét, és visszaroskadt a székébe. – Sam McQueen tragikus története. Egy szegény, törékeny gyermek! Bátran küzdi át magát rettenetes kínokon és tévé nélküli kórházakon.

Olyan hangokat adtam ki, mintha hánynék. Felix kinyújtotta felém a kezét – azt, amelyik nem volt a homlokához szorítva.

– Ég veletek… ég veletek… drága barátaim… - mondta, és fuldokló hangok kíséretében a székre rogyott.

– Csak semmi haldoklás az asztalnál, Felix – szólt rá Mrs. Willis. De tudni lehetett, hogy igazából nem mérges. Azt mondta: – Szeretném, ha mindketten nekilátnátok, kérlek. Meséljetek valamit magatokról! Nem kell egy egész könyvet megírnotok ebédig.

Szóval most ezt csináljuk. Vagyis, én. Felix nem csinálja rendesen. Azt írta: „A nevem Felix Stranger, és”, és aztán abbahagyta. Mrs. Willis nem írat vele többet. De én már a harmadik oldalon járok.

A tanításnak egyébként is mindjárt vége. Nagy a csend. Mrs. Willis úgy tesz, mintha javítana valamit, és igazából a 70 dolog, amit a tűzzel tehetünk-et olvassa az asztal alatt. Felix titkos támadásra vezeti az orkjaimat a virágcserép ellen. Kolumbusz, a macska sárga szemekkel figyel.

A szomszédos konyhában Mama a levest kavargatja, az lesz az ebéd. Papa Middlesbrough-ban van, mivel ügyvéd. A húgom, Ella iskolában van. Igazi iskolában. Thomas utcai Általános.

Most már bármelyik percben – tessék! A csengő. Itt van Felix mamája. Vége a tanításnak.

 

Ways to Live Forever
Copyright (c) Sally Nicholls, 2008
Reproduced with permission of Scholastic Ltd.
All rights reserved

* updated continuously *