H.P. Lovecraft: Amit a hold hoz
Gyűlölöm a holdat – félek tőle –
mert amikor bizonyos ismerős és szeretett helyekre ragyog, olykor ismeretlenné
és rúttá teszi azokat.
Azon a kísérteties nyáron
történt, hogy a hold leragyogott a régi kertbe, amelyben bolyongtam; a kábító
virágok és párás lombtengerek nyarán, mely vad és sokszínű álmokat hoz. És
amint a sekély kristályvizű patak mellett sétáltam, sárga fénnyel bevont szokatlan
vízfodrokra lettem figyelmes, mintha azokat a szelíd vizeket ellenállhatatlan
áramlatokban különös óceánok vonzanák, melyek nem evilágiak. Némán és
szikrázón, fényesen és baljósan siettek azok a holdátkozta vizek, tudom is én,
hova, míg a lugassal övezett partokról fehér lótuszvirágok röppentek egymás
után az ópiátos éji szélbe és hullottak kétségbeesetten a patakba, iszonytatóan
sodródva a boltíves, faragott híd alatt, és nyugodt, holt arcok sötét
beletörődésével bámultak vissza rám.
És ahogy a part mentén futottam, vigyázatlan
lábakkal eltiporva alvó virágokat, és az ismeretlen dolgoktól való félelemtől
és a holt arcok csábításától őrjöngve, láttam, hogy a kertnek vége-hossza nincs
a hold alatt; mert ahol nappal a falak voltak, ott most csupán fák és ösvények,
virágok és bokrok, kőbálványok és pagodák, és a sárgán megvilágított patak
füves partok melletti és groteszk márványhidak alatti kanyarulatainak új
látképei nyíltak. És a holt lótusz-arcok ajkai szomorúan suttogtak, és kérték,
hogy kövessem őket, és nem is szűntek lépteim, míg a patakból folyó nem lett,
és hajladozó nádak ingoványai és csillogó homokos partok közepette bele nem
torkollt egy végtelen és névtelen tengerbe.
A gyűlöletes hold sütött le arra a tengerre, és hangtalan
hullámai fölött különös illatok tenyésztek. És ahogy láttam eltűnni benne a
lótusz-arcokat, hálókra vágytam, hogy kifoghassam őket, és megtudhassam tőlük a
titkokat, melyeket a hold hozott az éjbe. De amikor a hold nyugat felé folytatta
útját, és a baljós partról visszahúzódott a nyugodt dagály, abban a fényben
régi templomtornyokat láttam, melyeket a hullámok csaknem a felszínre hoztak,
és zöld hínár-girlandoktól színpompás fehér oszlopokat. És tudván, hogy erre az
elsüllyedt helyre jöttek mind a holtak, megremegtem és nem kívántam már beszélni
a lótusz-arcokkal.
Mégis, amikor messze a tengeren megláttam az
égből alászállni egy fekete kondorkeselyűt, hogy megpihenjen egy óriási
zátonyon, örömest kifaggattam volna, és azokról kérdeztem volna, kiket éltükben
ismertem. Ezt megkérdeztem volna tőle, ha nem lett volna oly távol, de nagyon
távol volt, és egyáltalán nem látszott már, mikor ahhoz a gigantikus szirthez közel
ért.
Így hát figyeltem az apályt a lebukó hold alatt,
és láttam a holt, csepegő város tornyainak és tetőinek csillogását. És ahogy
figyeltem, az orrom igyekezett bezárulni a világ holtjainak illatot legyőző
bűze előtt; mert valóban, ezen a hely nélküli és elfeledett helyen gyűlt össze
a temetők minden húsa, hogy kövér tengeri férgek rágják és zabálják.
E borzalmak fölött már nagyon alacsonyan járt a
gonosz hold, de a tenger kövér férgeinek nincs szüksége a zabáláshoz holdra. És
ahogy néztem a vízfodrokat, melyek a férgek vonaglásáról árulkodtak, új
borzongást éreztem messze kintről, onnan, ahová a kondorkeselyű szállt, mintha
a testemet elérte volna a borzalom, még mielőtt a szemem látta volna.
Nem is ok nélkül remegett a testem, hiszen amikor
felpillantottam, láttam, hogy a vizek nagyon mélyre apadtak, sokat mutatva a
hatalmas zátonyból, melynek peremét már láttam. És amikor megláttam, hogy a
szirt csupán fekete bazaltkoronája egy döbbenetes ikonnak, kinek rettenetes
homloka immár látszott a sápadt holdfényben, és kinek gonosz patái bizonyára
mérföldekkel lejjebb a pokoli iszapot tapossák, sikítottam és sikítottam, attól
félve, hogy az elrejtett arc a vizek fölé emelkedik, és attól félve, hogy az
elrejtett szemek rám néznek, miután az a furfangos és álnok sárga hold
elsomfordál.
És hogy elszökjek e könyörtelen lény elől,
örömmel és habozás nélkül vetettem magam a bűzlő sekély vízbe, ahol benőtt
falak és elsüllyedt utcák között kövér tengeri férgek lakomáznak a világ
holtjain.
