Ez a blog nem a személyes hangvételű bejegyzésekről fog szólni, ez a mostani az első és egyben az utolsó. Rövid bemutatkozás és, ha tetszik, ars poetica.
Az egész Adrian Mole-lal kezdődött. A nagybátyám ötlete volt. Nagyon meg akartam tanulni angolul, de amit a suliban tanítottak - ahogy tanították - nem volt elég. Olvastam, fordítottam, tanultam.
Az olvasás szeretete kezdettől fogva adott, hála a diafilmeknek, a lelkesen "estimeséző" szüleimnek és a csillapíthatatlan kíváncsiságomnak, aminek az eredményeként korán megtanultam olvasni, és a nagycsoportban már én olvastam a többieknek. Mindig Babar kellett nekik :)
Adrian Mole ide vagy oda, eltartott egy darabig, amíg szótár nélkül a kezembe mertem venni egy angol nyelvű könyvet. A hobbit volt az első. Rájöttem, hogy eredetiben olvasni jó! Egy antikváriumban bukkantam rá egy könyvre egy sorozatból, aminek az első részeit magyarul már olvastam. Elolvastam, imádtam. Ezután született meg először a gondolat, ami aztán jó néhány könyvnél újra és újra felbukkant: ezt másnak is meg kell ismernie. A People of the Lightning / A villám népe esetében apukám volt a motiváció, úgy gondoltam, a magyarul megjelent részek után ez is tetszene neki. És a szabadidőmben nekiláttam a fordításnak.
Úgy alakult, hogy volt szerencsém a regénysorozat első két részét újrafordítani. Íme, a bizonyíték, hogy az álmok valóra válnak, ha megdolgozunk értük.
Ugyanakkor köztudott, hogy a magyar könyvpiacon nem könnyű érvényesülni. A miértek fejtegetésébe nem szeretnék belemenni, ennek a blognak nem ez a célja. Ha valaki arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan lehet valaki fordító/műfordító, ajánlom figyelmébe az AVABLOGot.
Én azért fordítok, mert szeretném megosztani másokkal az olvasmányélményeimet. Olyanokkal, akik nem tudnak angolul, vagy nem elég bátrak angolul olvasni. Ez a blog egyszerre kedvcsináló magyarul még meg nem jelent könyvekhez, és referencia a munkámról.
A novellák, regényrészletek publikálása minden esetben a szerző, illetve a jogtulajdonosok engedélyével történik.
